Telefonon végül csak a keddet mondtam le, férjem besegített, így tudtam menni szerdán órát tartani. Mégis volt félreértés, az óvó nénik "nem készültek", mert úgy értesültek, nem lesz zeneovi, így kicsit nehezen indultunk neki - néhány kislány még pityergett is, hogy nem akarnak jönni, de végül sírás nélkül sikerült elindulni.
Sajnos aztán kb 5 perc múlva egyikük újra pityorgott, hogy vissza szeretne menni, de hát nem lehet; én nem engedhetem el egyedül, a többieket sem hagyhatom ott addig egyedül.
Pedig nagyon jó volt a hangulat, igyekeztem tanulni a nevüket is, meg hát eleve sok játékkal, jó hangulatú énekekkel készülök... lehet, hogy fáradtak már, vagy még álmosak az alvástól?
A vigasztalásokkal elment sok idő, így a rendes énekes köszönés és levegővételek után a következőkre volt idő:
Olyan vagyok, mint a nagyok,
csak még mini zsiráf vagyok.
Ha nem eszem eleget,
zsiráf mama fenyeget!
(mutogatva szoktuk, elejétől kezdve tanítom, nagyon szeretik)
Ilyen kicsi a törpe...
Dombon törik a diót... (tanultuk)
Furulyával eljátszottam a következőket -itt maradt abba a pityorgás:
Eresz alól fecske fia...
De jó a dió...
Érdekes, hogy csak dallam alapján nem ismernek fel éneket. Segítséggel sem -énekeltük már, fecske van benne-, és ha dúdolom, úgy sem. A második éneknél is az elsőt mondták, pedig egyértelműen különbözik a két dallam! Érdemes otthon gyakorolgatni ;)
Ritmusgyakorlásra már nem maradt idő, így ezt a két éneket -miután elárultam, melyekről van szó- ritmushangszerekkel elénekeltük.
Végül még játszani szerettem volna velük, na eddigre kidőlt a társaság, leültek, egyáltalán nem motiválta őket a játék lehetősége...
Nagy nehezen rávettem őket még egy körtáncra:
Hej, vára, vára, Nadavára, vára...
(szöveg, kotta és midi file itt)
Összességében valahogy még nem találtam meg a kulcsot hozzájuk, ez az érzésem, vagy tényleg fáradtak már délutánra. Viszont tündériek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése