középsősök, 4.óra

Telefonon végül csak a keddet mondtam le, férjem besegített, így tudtam menni szerdán órát tartani. Mégis volt félreértés, az óvó nénik "nem készültek", mert úgy értesültek, nem lesz zeneovi, így kicsit nehezen indultunk neki - néhány kislány még pityergett is, hogy nem akarnak jönni, de végül sírás nélkül sikerült elindulni.

Sajnos aztán kb 5 perc múlva egyikük újra pityorgott, hogy vissza szeretne menni, de hát nem lehet; én nem engedhetem el egyedül, a többieket sem hagyhatom ott addig egyedül.

Pedig nagyon jó volt a hangulat, igyekeztem tanulni a nevüket is, meg hát eleve sok játékkal, jó hangulatú énekekkel készülök... lehet, hogy fáradtak már, vagy még álmosak az alvástól?

A vigasztalásokkal elment sok idő, így a rendes énekes köszönés és levegővételek után a következőkre volt idő:

Olyan vagyok, mint a nagyok,
csak még mini zsiráf vagyok.
Ha nem eszem eleget,
zsiráf mama fenyeget!
(mutogatva szoktuk, elejétől kezdve tanítom, nagyon szeretik)

Ilyen kicsi a törpe...
Dombon törik a diót... (tanultuk)

Furulyával eljátszottam a következőket -itt maradt abba a pityorgás:
Eresz alól fecske fia...
De jó a dió...
Érdekes, hogy csak dallam alapján nem ismernek fel éneket. Segítséggel sem -énekeltük már, fecske van benne-, és ha dúdolom, úgy sem. A második éneknél is az elsőt mondták, pedig egyértelműen különbözik a két dallam! Érdemes otthon gyakorolgatni ;)

Ritmusgyakorlásra már nem maradt idő, így ezt a két éneket -miután elárultam, melyekről van szó- ritmushangszerekkel elénekeltük.

Végül még játszani szerettem volna velük, na eddigre kidőlt a társaság, leültek, egyáltalán nem motiválta őket a játék lehetősége...
Nagy nehezen rávettem őket még egy körtáncra:

Hej, vára, vára, Nadavára, vára...
(szöveg, kotta és midi file itt)

Összességében valahogy még nem találtam meg a kulcsot hozzájuk, ez az érzésem, vagy tényleg fáradtak már délutánra. Viszont tündériek :)

Ritmusok középsősöknek

Valószínűleg az eső miatt kcisit visszafogott volt a csapat, volt játék, amiben nem is akartak részt venni; de szép sorjában :)

Kezdik élvezni a törpés éneket, főleg, hogy a végére megfordítjuk, a törpét óriásnak mutatjuk, és fordítva.
Velük is megtanultuk a hajós mondókát, és tanultunk egy egyszerű játékot:

Kering az orsó, eltörött a korsó,
ránk esik a cserepe, guggoljunk le!

Nem tudták, mi a korsó, de az orsót se, így egy kis szókincsbővítést is tartottunk :)
Kottát majd kerítek hozzá...

Ismételtük a fecskés éneket és az Egyél, Libám kezdető, szintén leguggolós körjátékot. Egész jól ment már nekik!

Megismerkedtünk itt is Tá papával, Titi mamával, most vittem is őket kartonból :) Mondókákat tapsoltunk előbb lassan, majd gyorsan, így éreztek rá a különbségre.

Furulyán meghallgatták a De jó a dió... kezdetű éneket, végül játszottunk Koszorú, koszorú-t, de ezt sem nagyon ismerték, nem tudták, hogy kell játszani, így egyelőre ismerkedünk vele.
Próbáltam tanítani egy másik játékot: Ennek a kislánynak nem jutott párja... de nem voltak hajlandóak beállni; ragaszkodtak hozzá, hogy mindenkinek legyen párja!

Végül a vicces éneket énekeltük, de ezt már nem írom le... majd legközelebb.

Középsősök

Kicsit féltem ettől a korcsoporttól, mert tavaly sok nehézség adódott, főleg a figyelmüket volt nehéz elkapni, vagy túlságosan beleélték magukat a játékba, és nem hagyták abba; vagy csak egynek pisilni kellett, mire a fél órás alkalom abból állt, hogy sorban álltak a wc-nél...

A mostani csoport viszont tüneményes! Persze lehet, hogy ez csak addig tart, míg megismerjük egymást, aztán elkezdik feszegetni a határokat :)

Amit gondolok velük kapcsolatban, hogy a fő cél megéreztetni velük az egyenletes lüktetést, megszerettetni a közös éneklést -ezzel nincs gond, akkor is énekelnek, ha nem ismerik a dalt. Náluk a közös öröm, mondhatni öröm-éneklés a cél, több játék, sok mozgás.

Közben persze fejlődik a hallás, a ritmusérzék, a dallammemória, és nem elhanyagolható az összepontosított figyelem megtanulása sem.

A múlt héten nem ismert énekeket újra elővettük (Ilyen kicsi a törpe..., Eresz alól fecske fia), aztán megtanítottam a Zsipp-zsupp kezdetű éneknek egy egyszerű játék variációját: körben sétálva énekeljük, egyvalaki a körben ellenkező irányba sétál. Az ének végén akinél megáll, énekelve megkérdi: 'Téged hogy hívnak?' Erre válaszként énekelve hangzik el a kérdezett neve. Kezet fognak, helyet cserélnek.
Bátortalanok voltak még, de azt gondolom, idővel vígan fognak akár egyedül is énekelni mások előtt :)

Tanultunk még egy éneket:
Egyél libám, egyél már,
nézd a napot, lemegy már,
éjfél tájba, nyolc órára,
esti harangszóra, hipp, hopp, hopp!

A végén fokozatosan le kell guggolni, előtte körben járunk. (meghallgatható itt>>)

Karmesteres játék is volt, a ritmushangszerek halkan szólnak, amikor len van a karmester keze, ha felemeli, hangosan. Nagyon hamar megértették!

Végül a Mackó, mackó, ugorjál kezdetű éneket ugráltuk-játszottuk el, ezt ismerték, és vígan szökdécseltek :) Sajnos erről nem találtam meghallgatható változatot, a szövege itt van:

Mackó, mackó ugorjál!
Mackó, mackó forogjál!
Tapsolj egyet, ugorj ki!

Szerdai első, középsősökkel

A mai első alkalom is érdekesre sikerült: Két középsős csoportból kellene vinnem a gyerekeket, ám az egyik ma kirándulni volt, ebből kifolyólag negyed 4-kor még aludtak... a dadus javasolta, hogy ma még ne menjenek, így csak a másik csoporttal voltam, 8 gyerekkel.
Hát így épp elfértünk, nem is tudom, mitévő legyek, jövő héten plusz 7 fővel!

Nagyon tündériek voltak, megszeppentek, mégis végig figyeltek, mindent csináltak, élvezték-élveztem! Egy fiúcska volt, szerencsére még ez őket nem zavarja - a nagycsoportosoknál már érezhető a különválás :)

Velük is ismerkedés volt, a fecskés névtáblára felírtam a nevüket, nyakukba akasztottam. Volt néhány ismerős ének: Ég a gyertya, ég; Tekeredik a kígyó; Aki nem lép egyszerre...

Aztán tanultunk egy újat is:
Ilyen kicsi a törpe, guggoljunk le a földre!
Ilyen nagy az óriás, ágaskodjál kispajtás!
(dallam ugyanaz, mint az Aki nem lép egyszerre...)

Ezt elmutogattuk, utoljára fordítva is: a törpe volt nagy, az óriás meg kicsi.

Megismerkedtünk a ritmushangszerekkel, mindenkinek jutott egy; hát, ezt még meg kell tanulni, bánni vele! Rázták, ütötték össze-vissza :)
Azt vettem észre, bizony az egyenletes lüktetést még többnyire nem érzik, a fő feladat ez lesz; vagyis menetelni, lépdelni egyenletesen egy énekre; tapsolni egyenletesen, vagy épp a ritmushangszereket egyformán rázni/üti.
Mindezt persze nem tudatosan, magyarázattal tanítom, hanem a sok-sok játék, ének során egyszercsak megérzik majd :)