Remélem, azt senkinek nem kell bizonygatnom, milyen fontos az emberek, főleg a gyermekek esetében a ZENE. Ezt felnőttként is tudjuk: hatással van ránk, felvidít, ha szomorúak vagyunk, vagy épp megríkat, ha erre hangolódunk.
Újszülött csecsemőknél megfigyelték, hogy amilyen zenét az édesanya gyakran hallgatott várandósság alatt, azt a baba születése után felismeri, sőt, megnyugtatja őt! Ezt jómagam is tapasztaltam!
Az édesanya dúdolgatása segíti az álomba merülést, de akár a jókedv, közös játék pillanatai is lehetnek. Segít az érzelmi kapocs kialakulásában.
Szerencsések azok a kisbabák, akiknek az édesanyjuk sokat dúdolt, énekelgetett kezdettől fogva! Ez akkor is igaz, ha úgy érezzük, nincs jó hangunk, vagy épp hallásunk. Véleményem szerint nem ezen fog múlni a későbbi tiszta éneklés vagy zenei tudás, viszont az így megélt meghitt együttlét rettentő fontos mindkét fél számára.
Az óvodákban rendszerint az óvónők tanítanak új énekeket, mondókákat a gyermekeknek, ünnepekre, műsorokra készülve kerülnek elő a dalok, ám ekkor a pontos megtanulás a célkitűzés.
Itt lép be a zeneovi.
Kiscsoportban még a beszokás a legfontosabb kérdés, így ilyenkor még nem feltétlenül engedik az óvodák a külön foglalkozásokat. Sőt, Szigetszentmiklóson csak a nagycsoportosok járhatnak el bármilyen külön foglalkozásra, egyes kivételektől eltekintve.
Az általam vezetett foglalkozások heti 1x30 percesek -fél óránál tovább nem lehet igénybe venni az ilyen korú gyermekek figyelmét.
Három részből áll egy foglalkozás:
1) Az első 10 perc a bevezetés, ráhangolódás, ekkor körjátékokat játszunk, mondókákat, általuk ismert énekeket veszünk elő, legtöbbször az évszakhoz, ünnepekhez kapcsolódva.
2) A következő 10 perc a "tanulás". A tanév során megismerkedünk Tá-papával, Titi nénivel, majd születnek sorra a fecskefiak (szó, lá, mi és dó fecskék). Fejlesztem továbbá az egyenletes tempótartást -meneteléssel, tapssal stb.-, megismerkedünk néhány ellentéttel (gyors-lassú, halk-hangos). Fejlesztem a hallást, különböző hangok felismerésével (fa, fém, üveg stb.), a hang irányának meghatározásával, vagy akár játékok keretében a résztvevő csoporttársak hangjának felismerésével.
Megtanuljuk a tá, titi és szünet vizuális ábrázolását is különböző eszközökkel, játékos formában.
Zenehallgatásként szemelvényeket hozok különböző hangszerek bemutatására.
A zenei memóriát is megdolgoztatom, amikor egy dalrészletből kell felismerni az ismert éneket, vagy elbújtatjuk a dallamot.
3) Befejezésként újra a játékok kerülnek előtérbe, esetleg új dal tanulása, vicces játékok, énekek.
Eszközöket is használok, legfontosabb maga az emberi énekhang, sokat énekelünk együtt, mindenféle kíséret nélkül.
A hangszerek közül a furulyát részesítem előnyben, különleges alkalmakra gitározni is szoktam nekik, ezt nagyon szeretik :)
A ritmushangszerek szinte minden alkalommal előkerülnek, megismerjük a nevüket, hangzásukat, segítségükkel lehet a halk-hangos közti különbséget a legszembetűnőbben érzékeltetni.
Pálcikák, amiket az iskolában szoktak használni; kiválóan alkalmasak a tá és titi személtetésére, kirakására.
Egyéb szemléltető eszközök: tá papa és titi mama megjelenítése bábok formájában, egyéb énekekhez kapcsolódó figurák (pl ló, koszorú).
A dalanyag 90%-a pedig a magyar népdalok köréből kerül ki, ismert vagy kevésbé ismert gyermekdalainkat tanuljuk, énekeljük.
Összességében egy nagyon változatos, pergő 30 percet kell elképzelni, így tartva fenn a gyermekek figyelmét.
