Az alapokat kezdjük építeni ősszel, vagy a fő hangsúly az egyenletes lüktetés kialakításán van.
Mindamellett számos szempont vezérel, például hogy kicsit előkészüljünk az éneklésre, ehhez minden foglalkozás elején:
- sziszegünk (levegő egyenletes tartása, beosztása)
- zümmögünk
- baglyot utánozunk (közben működnek a rekeszizmok!)
- kiscicaként nyávogunk (hogy a hangszínt megemeljük)
Kezdenek ráérezni az óriás-törpés énekre is, nagyon jó további feszültségoldásra, amikor fordítva mutatom, mert "mindig elrontom" :)
Megismertük a ritmushangszereket, és nem félünk használni! Kísérünk vele éneket és mondókát egyaránt, főleg, amiket már ismernek, hogy csak egy dologra kelljen figyelniük.
Az Ég a gyertya, ég c. éneket más szöveggel is énekeljük:
Ég a gyertya, ég, el ne aludjék,
a szeretet a szívünkből ki ne aludjék!
Őszi énekünk:
Beérett már a kökény,
szedjük tele a kötényt,
a héja már fekete,
mókus is gyűjt télire.
Játékunk (mutogatós):
Mackó, mackó, ugorj be, forogj, tapsolj, guggolj le,
tartsd fel a kezedet, tedd szét a lábadat,
érintsd a földet, ugorj ki!
Amit a héten tanulunk még:
Kert alatt kicsi kocsi,
rajta ül a bécsi csacsi, hopp!
Csitt, csitt pad alatt, bíró van a szék alatt!
Aki meg fog szólalni, az fog holnap számolni!
Ukk, mukk, belekukk!
(mondóka)
Ezeken kívül:
Dombon törik a diót...
Fut a vonat...(mondóka)
Alma, alma...
És persze a Medvevadászat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése