Nagyon más hangulatú mindegyik csoport, van, ahol mire bemegyek, már kézen fogva egymást körben állnak és csöndben várnak (!), de olyan is van, ahol nem bírom őket túlkiabálni, annyi mondanivalójuk van folyton... Egyelőre sikerül visszaszereznem a figyelmet, milyen szerencse, hogy a saját három gyerekem már kiképzett!
Szóval, a kezdeti ismerkedésen túl vagyunk, tanultunk már mondókát (Olyan vagyok, mint a nagyok- ez a 'zsiráfos'), voltunk Medvevadászaton, sőt, a héten megismerkedtünk Tá papával és Titi mamával is, legalábbis a 3-as oviban már járt ez a kedves fecskepár.
Őszi énekeket, játékokat veszek elő, ezek itt a jobboldali sávban kikereshetőek, hol írtam le a szövegüket:
Eresz alól fecske fia...
De jó a dió...
Dombon törik a diót... (körtánc)
A kállói szőlőbe... (körtánc)
Hej vára vára... (körjáték)
Lipem lopom a szőlőt... (játék)
Alma, alma (mutogatni szoktuk)
A fő hangsúly először is az egyenletes lüktetésen van, nagyon sok ügyes gyerkőc van, akinél ez nem okoz gondot, de néhányuknak igen. Egyenletes menetelés, tapsolás, ritmushangszerekkel való ütemes zenélés segíti, hogy ráérezzenek.
A tá és titi elkülönítését kezdjük meg most már, vagyis mondókát tapsolunk ilyen módon.
Közben tanuljuk ugye azokat az énekeket, amiket nem ismertek, és próbáljuk memorizálni a ritmushangszerek neveit is :)
Egy kis memóriagyakorlat is szokott lenni, furulyán játszok el éneket, a dallam után vajon felismerik-e? Ez többnyire gondot szokott okozni, érdemes otthon kipróbálni, nem kell hozzá furulya, ha csak dúdolnak egy gyerekéneket, vajon rájön-e gyermekük, melyik az?
